minden ami szememnek-szájamnak (esetleg fülemnek) ingere és nem csak
Kérés
Kedves Olvasó,
megkérlek, bármilyen véleményedet, hozzáfűznivalódat, kritikádat írd meg megjegyzésben (comment), és értékeld a bejegyzéseket az alattuk levő jelzőket pipálva.
Ihletet kaptam, milyen kísérlettel kápráztathatnám el a 8-9 éves unokahúgaimat: "Hozzávalók: sütőpor (vagy szódabikarbóna), olaj, ecet, festék (lehet ez meggylé, vörös káposztalé, ételfesték). Egy pohár aljára beleöntjük a sütőport vagy szódabikarbónát. A tetejére óvatosan ráöntjük az olajat. Egy kis tálkában pedig összekeverjük az ecetet a festékkel. Az ecetbe azért kell festéket keverni, hogy látványos legyen a kísérletünk.Az ecetes festékből cseppentővel kis cseppeket juttatunk az olajjal töltött pohárba."
Tudod jól, hogy egész nyáron melletted voltam, és igyekeztem pótolni téged a családnak adott szeretettel és gondoskodással. Nehéz tanévünk volt mindannyiunknak, de sikeresen bevégeztük tanulmányainkat. Büszke lehetsz Magadra, hogy ilyen kiválóan oktattál bennünket, és felkészítettél az életre. Kár, hogy már nem láthatod a lakást, amiben lakni terveztél, végső formájában. De a nyár alatt sikerült örök lakóhelyed is gyönyörűen elrendezni, mindent úgy, ahogy Te is szeretted volna.
Bocsánatot kell kérjek, hogy csak úgy elmentem otthonról
anélkül, hogy utoljára meglátogassalak, és elbúcsúzzak tőled egy csokor virággal. S még egy
apró életjelt sem adtam magamról az utóbbi három hét alatt. Fogadd ezért,
kérlek, szeretetem ajándékaként az alábbi dalt és a következő részletesebb
beszámolómat.
Ugye, két hétig Szegeden voltam, ott meg alig
jutott idő pihenésre. Kíváncsi voltam az ottani oktatásra, így sikerrel
megpályáztam egy cserediák programot. Így én az ott töltött reggelek többségét
(meg amikor csak tudtam) előadásokra járásra használtam ki. Elég sok órára
bementem, belekóstoltam biokémia, biofizika és biotechnológia témákba, de
voltam orvosi előadáson is. Közöttük meg óriási nagyokat és finomakat
ebédeltünk, délután meg mindenféle városlátogató meg csoportos programokon
vettem részt az áthallgató diáktársaimmal és a kedves fogadó diákokkal.
Nagyon-nagyon tetszett minden, a két hét jóformán nem is volt elég ahhoz, hogy
megszokjam rendesen a várost. Éppen kezdtem kiismerni az utcaneveket, közszállítási
rendszert, mire ott kellett hagyjuk ezt a szép helyet. Számomra, miután nyár
elején már sokadszorra meglátogattam Budapestet, Szeged egy új kihívás volt.
Olyasmi, mint amilyen előtt négy évvel ezelőtt álltam, mikor Bukarestből
felkerültem Kolozsvárra. Sokkal csendesebb és kevesebb a kocsi – szinte több
biciklit láttam az utakon mint négykerekű járműveket. Régi, monumentális
épületekkel díszített közterek és gyönyörű szép zöld övezetek hemzsegnek a sok
diáktól, fiataltól.
Új emberrel, nem sokkal ismerkedtem, mert a
társaság több mint felét ismertem már minimum pár szóváltásból, de volt köztük
olyan, aki jó barátom már 6 éve és olyan, akivel 3 éve ugyanazon egyetem
padjait koptattuk. De így is jó volt, mert részben voltak nagy közös
játékpartyk, séták, táncházak, színház előadás, másrészt meg órákra pl. egyedül
jártam, mert a többieket nem volt erőm meggyőzni, hogy velem tartsanak. Így nem
éreztem magam egyedül, de nem is nyomasztott egy nagy idegen társaság. Pont
akkora volt a társaság, amekkorában gond nélkül el tudok lenni több ideig is. Voltunk
Füvészkertben meg Vadasparkban, elsétáltunk a Holt-Maroshoz és a kikötőbe, de
ami egyik legjobban tetszett, az a Tisza-part volt. Hiába, ez az, ami
összekötött az otthonnal, és egyben Veled is: a rakparton üldögélve a szigeti kiskorombeli
Tisza-parti lubickolások jutottak eszembe, a Belvárosi hídon való átgyalogoláskor
pedig a Máramarossziget és Aknaszlatina közötti történelmi híd átkocsikázása. Nagy élmény volt még számomra az Anna-fürdő is, életemben először voltam ilyen zárt
termálfürdőben, ahol ráadásul ki lehetett próbálni a különböző pezsgőfürdőket,
élményzuhanyt, szaunát stb.. Jó volt ellazulni pár órára, s közben régi emlékeket
felidézni a mozaikdarabkákat nézegetve.
Az út visszafele kicsit hosszú volt, meg
kacifántos, mert sokszor kellett átszálljunk, a határ előtt meg szinte ott
maradtunk a lecsatolt vagonban. De a határőrök kedvesek voltak, és
figyelmeztettek bennünket mielőtt elindult volna tovább a vonatunk. Kerülő
utakon is jöttünk, mert a nekünk pont megfelelő vonat hétvégén nem járt. Na de
nem egyedül voltam, így elég gyorsan elszaladt az idő, s mire hazaérkeztem, már
éreztem, hogy egy darabka a szívemből ottfelejtődött Szegeden. Remélem, egy
következő alkalommal utánamehetek.
A héten meg elkezdődött a kolozsvári diákéletem 5.
éve. Még nem találkoztam az új tanáraimmal és csoporttársaimmal, de bízom
benne, hogy a következő 2 év is ugyanolyan jó és élménydús lesz, mint az eddigi
4. Különösen nagy izgalmat okoz számomra, hogy legkisebb testvérem is most már
a nyomdokunkban halad előre az életben. A szomorúsággal és magányban eltöltött
nehéz 12. osztály bevégzése, és pár kudarc megélése után, ő is egyetemista lett
az általam elvégzett, olyan nagyon megkedvelt kolozsvári magyar fizikus
társaságban.
Vigyázz kérlek ránk ebben a tanévben is, adj erőt,
hogy véghezvigyük terveinket.
