Megzenésített periódusos rendszer

Íme a szöveg:

A kémiai elemek 
(Sir Arthur Sullivan-Tom Lehrer-Philipp István-Bárány Ferenc) 

Van vanádium, kűrium, cirkónium, 
Berillium, berkélium, diszprózium, 
Einsteinium, európium, 
Tórium, lutécium, titán 
És mendelévium, és van protaktínium 
És ólom, kalifornium. 

Rénium, ruténium, rubídium, 
Promécium, polónium, szamárium, 
Szilícium, germánium, ozmium, 
Plutónium és kálium és gallium, 
Erbium és terbium és túlium 
És tallium. 

Ittrium, itterbium és argon, 
Alumínium és van prazeodímium 
És stroncium, technécium és 
Kadmium és kalcium, asztácium 
És bárium és cérium és cézium 
És ródium és rádium. 

Ugye milyen érdekes? És ez még csak 
46 elem volt! Most jön a többi 58! 

Kripton, jód és indium és radon, 
Gadolínium, xenon, kobalt, 
Tantál, nikkel, vas és amerícium, 
Hidrogén és nitrogén 
És arzén, kén és oxigén és lantán, 
Mangán, neon, réz és antimon 
És szén szelén. 
Króm, bróm, higany, arany, molibdén 
És hafnium, klór, bór, platina, 
Urán és neodímium, szkandium, 
Magnézium és cink és laurencium, 
Volfrám, ón és foszfor 
És hát persze kurcsatóvium. 

Fluor is van, bizmut is van, 
Tellúr és palládium, aktínium 
És lítium és ezüst és irídium 
És fermium és francium és holmium 
És hélium és nátrium, neptúnium, 
Nióbium, nobélium. 

Ha e dalt akarod énekelni, 
Megteheted könnyen; 
A szövege benne van
A kémia tankönyvben.

S az eredeti angol verzió (szöveggel): 

Irodalmi Kreativitás Verseny - Látó Szépirodalmi Folyóirat

Irodalmi Kreativitás Verseny - Látó Szépirodalmi Folyóirat

A fenti linken érhető el egy nagyon régen írt monológom. Nem nagy szám, csak most eszembe jutott. Kilencedikes koromban írtam, első IKV-mon, az iskolai (megyei) szakaszon. Jaj...az egy nagy kín volt számomra (mint minden IKV egyébként, amin résztvettem :D ). Egész délután kínlódtam valami ötleteket összekaparni vagy 2 feladat megoldásához a tizenvalahányból, választásra. Végül valami nyomorék fordítást megírtam, románból, valami nőről szólt, aki ült egy szobában, és elaludt egy széken; elég morbid volt, azt hiszem. Ezt a monológot pedig emlékszem, hogy másnap tornaóra közepette gondoltam hamar ki, és írtam le, a sarokba kuporodva. Az volt a kikötés, hogy egyetlenegy mondatból álljon, és tartalmazzon valahány megadott, összefüggéstelen szót. Tiszta röhej, mi jött ki, s ráadásul meg is nyertem a IX-X. osztályos kategóriában az első helyet, na meg a lehetőséget, hogy elmenjek az országosra. Végül nem mentem el, de az interneten a Látó folyóirat honlapján megjelent ez a rövid írásom. Egy kicsit büszke vagyok rá, mert az egyedüli ilyenszerű megjelenése a nevemnek a nagy világhálón.

Közben megtaláltam a neten a tételeket is. A 7-es és a 3-as feladatokról beszéltem.

Bemásoltam ide is a monológot, hogy kiemelhessem a szavakat:

Nagyon unalmas ez az utazás, és semmirevaló; kinézek az ablakon, de semmi érdekeset nem látok: a hegyormon egy szirti kecske, van neki szarva; a közelében egy kisasszony csodálja tejjel teli tőgyét; inna belőle, ezért reszketve odalép melle és megsimogatja; halad a vonat: egy fenyőerdőbe érünk, ahol természetjárók keresik a cserkészjelvényeket, fenyőtobozokat gyűjtögetve; később egy faluba ér a vonat és megáll, látok egy spanyolfalat, de mögé nem; feltételezem, hogy egy munkás ceruzaelemet tesz a zseblámpájába, ide-oda sétálgat, majd egy trafószekrényhez közeledik; engem közben elkapott a melankólia, nem is tudom, miért; mert én ártatlan vagyok, mint a maszületett bárány.

Válogatás Juhász Gyula verseiből

Közzéteszek egy válogatást Juhász Gyula azon verseiből, amelyeket a Máramarosszigeten, illetve az itt töltött tanári évei emlékére írt. Valószínűleg nem teljes a lista, de ez a pár vers tiszta képet nyújt arról, hogy a költőt mennyire ihlették a máramarosi tájak. Itt Dunai Tamás előadásában hallgatható meg két vers, gyönyörű képekkel és kellemes zenei aláfestéssel.

Alleluja! 1906 Pogány Gábor most, ó hozzád suhan e vers, fogadd, Lelkem naponta száll feléd, ha jő az alkonyat. Pogány Isten vagyok igaz, de még nem összetört, Dalok szent légiója ád lelkemnek lágy erőt. S ha unalom szürkén borong a rőt ugar felett, Annál ragyogóbban ragyog Napom, a képzelet! Gábor, Béla, Simon, Dezső jöttök fürgén elém És nem vagyok már egyedül kis Iza Szigetén. S a búsuló füzes között egy nagy árny tart velem, A debreceni histrió, ki itt járt Keleten. S ha e kopár Szigetről ő Margitszigetre ért, Elérem én is tán -- Párizst, nagy álmok szigetét! Az Iza partján 1908 Az Iza partján Kószáltam sokat, Idézgettem nagy, Régi álmokat. A legnagyobb, kit Magyar rög adott, Kinek a legszebb Dallam adatott, Arany járt árván E tájon szegény, Bús magyar sorsa Zord kikeletén. S ahogy méláztam Nyomát kutatón, Ímé fölbukkant Egy vízimalom. Vízimalomról Õ is énekelt A tölgyek alatt, Mikor este lett... Suhan az idő, Vár ránk egy halom, Forog-e még Iza partján A vízimalom? A bús Máramaros 1910 A régi, bánatos, ködös hegyek, A régi, magányos, rögös utak, A bús Máramaros Már elfeledte a dalos utast? Nekem szívemben él e méla táj, Nekem lelkemben sír ez őszi szél, A bús Máramaros, A múlt, a bánatos, Régi borúja síromig kisér.

Máramarossziget 1914 Milyen lehet most a bús Izapart, Hol Arany János nyomait kerestem S ki ballag a vén líceum alatt, Hol hírről szőttem álmot esti csendben? Kozák, kíméld a szép emlékeket, Bús ifjúságom elhagyott tanyáját, Vándor, megállj: itt költő énekelt S diadalt zúgtak itt a méla nyárfák! Idegen: néked minden idegen, Ami örök, szent ifjúság nekem, Add vissza fészkét a szegény madárnak! Ez árva házak engem visszavárnak, Hogy magyar tűzhely melegén merengve, A dalt, mit kezdett, lelkem befejezze! Nefelejcs 1920 II Kis Tisza mentén Mármarosszigetnek Piros tetői ködből integetnek, A messzi és a múlt derűs ködéből, Egy régi őszből és egy régi télből. Az Iza tükre a lelkembe csillan, Hol Arany árnya kószált álmaimban. Első szerelmünk itt tavaszodott még, Ha én csak egyszer ily szomorú volnék! Egy víg majális mámora dereng még, A könnyek fátylán rózsálló nagy emlék. És régi séták útja visz ki messze, Hol hívón kéklik a regés Verecke. Úgy érzem, egy dalt akkor félbehagytam, Eresszetek! Ott vár rám az a dallam! Máramarossziget 1920 Magyar Kelet bazárja volt e város, Fajok tanyája, ódon és kies, Közel az éghez s a magyar határhoz S a vándorló költőhöz is szives. Kegyes atyáknál öreg iskolában Magyart, latint oktattam itten én, Párizs felé szállt akkor ifjú vágyam, Fiatalságom ódon Szigetén. Párizst kerestem és könyvekbe bújtam, Míg az idő szállt -- ó én drága múltam – Örökre meddőn és múlasztva múlt. Egy fiatal lány szeme átvilágol Felém e fényből, mint a másvilágból És vissza, vissza nem visz oda út.

Látványos kísérletek

  

A dinnye fizikája

Index - Tudomány - Tényleg érdemes kopogtatni a dinnyét?

Válasz: olvasd végig, s megtudod! :)