Kérés



Kedves Olvasó,
megkérlek, bármilyen véleményedet, hozzáfűznivalódat, kritikádat írd meg megjegyzésben (comment), és értékeld a bejegyzéseket az alattuk levő jelzőket pipálva.
Előre is köszönöm!

2012. augusztus 29., szerda

Nyárutó... gyümölcstartósítással és kreatívkodással

Végre látható jelei vannak annak, hogy jön az ősz. Ez esetben az idő kellemessé válására gondolok, azaz... vége a kánikuláknak. Tiszta élvezet volt ma egész kora délután kint az udvaron almát mosni, pucolni, szeletelni, kiteríteni egy nagy darab gézzel bevont, keretezett szúnyoghálóra. Persze, amíg el nem kezdtek dongani az ember körül a lólegyek meg a darazsak. Mikor végeztem (volt egy jól megrakott nagyobbacska tál hullott alma, na meg közben még ebédeltünk meg összeszedtem a konyhát) elmentem megrázni a szilvafát... A lehullott szilvát összeszedtem, majd alapos megmosás, szódabikarbónás zsíroldás, öblítés, válogatás után szépen megtöröltem minden egyes szemet, és ezeket is egy gézre terítettem szét. Közben az almák már meg is szikkadtak a jó kis napon. 
Azt kérdezitek, hogy mindezt miért? Hát... igazság szerint már unom a sok befőttet, na meg üveg sincs annyi... Aztán meg télen kell egy kis egészséges nasi is, ami nem olyan löttyös (mint a kompót, szirup, lekvár...) Arról nem is beszélve, hogy az alma elég beteges, de idén óriási  mennyiségben termett, és sajnálnám, ha mind a cefrébe kerülne. Egy szó mint száz... kikészítettem egy jó nagy adag almát és egy fél tál szilvát aszalni a napra. Estére bevittem tető alá, aztán majd míg itt leszek, kiteszem a napra reggelente. Alig várom már, hogy megkóstóljam a végeredményt. :D


S akkor legyen egy régebbi projektem is:
A munka állása az első sín végénél.
Pár héttel ezelőtt, egy takarítás alkalmával találtam az egyik éjjeliszekrényben egy kosárfonó szettet. Ezt valamikor első éves egyetemista koromban vettem, mert már nagyon kíváncsi voltam a tehnikára. Nos, egyik nap, mikor szüleim már nem voltak itt, eldöntöttem, hogy ma kézműveskedem kicsit. Elolvastam a "papírzsepkendő tartó" kosárka elkészítéséhez szükséges tudnivalókat. Beáztattam langyos vízbe egy negyed órára a szettben található peddignád rudacskákat és az egyik peddigsínt. Mikor elég hajlíthatókká váltak a rudacskák, a falap minden egyes
A végek eldolgozása előtt.
lyukacskájába befűztem egyet, és az útmutató szerint elkészítettem az alját a kosárnak. majd fogtam a beáztatott sínt, és elkezdtem vele fonni a kosár oldalát. Mikor már fogytán volt, beáztattam a másik sínt, majd azzal is végigfontam. A maradék rudacskákat lehajtottam, eldolgoztam a felső peremét a kosárnak, levágtam a feleslegeket... és örültem a végeredménynek. Végül, bár nyáron nem fogynak a papírzsepik, megtöltöttem velük, és az előszobabeli kerek asztalra helyeztem.  
A végeredmény. Persze, fülek nélkül :)
   

2012. augusztus 20., hétfő

Extra gyors csokis keksz

... mert régen nem volt bejegyzés (az előzőt leszámítva :D), gasztrós meg még annál is régebben volt.

A receptet innen másoltam, mert így talán nehezebben fogok elfelejtkezni róla. Ugyanis gyűjtöm az ötleteket valamire (ami az én kis titkom marad a megvalósulásig).

Az extra gyorsan elkészülő csokis kekszhez pedig a következők kellenek:

15 dkg vaj
15 dkg porcukor
2 tojás sárgája
26 dkg liszt
1/2 zacskó sütőpor
3 evőkanál kakaópor (cukrozatlan, nagyon jó minőségű!)
1 teáskanál vaníliaaroma
1 teáskanál nescafé por
egy tábla kis kockákra vágott étcsoki
két-három marék kisebb darabokra tördelt dió
 Elkészítés:
A sütőt 190 fokra melegítjük. A vajat megpuhítjuk, majd a dió és a csoki kivételével az összes hozzávalót beletesszük, és pillanatok alatt összedolgozzuk - ez tényleg nagyon gyorsan megy. Amint homogén lesz a masszánk, beletesszük a diót és az étcsokit, ezeket is villámgyorsan beledolgozzuk. Egy sütőpapírral borított tepsire rátesszük az ahogy esik, úgy puffan méretű, nagyjából korongokra formázott (vagy csak simán odacsapott) tésztakupacainkat, és pontosan 10 percig sütjük, ennél még véletlenül sem tovább.