November

Hejj, de rég nem írtam...

Márpedig azért, mert már nem böngészek annyit össze-vissza a neten. Nincs időm. Meg a helyek, amiket nézegettem is ritkábban frissítenek. :p

Éppen ezért, most egy kicsit egyébről írok. Éspedig arról, hogyan telt el ez a másfél hónap egyetem. Pontosabban egyik-másik hétvége. 

Október utolsó hétvégéjén elruccantam húgommal Szigetre. Főképp meleg ruhákért kellett mennünk, mert ugyebár jön már a tél, és a hideg már rég a nyakunkon van. Kb. csak 28 órát voltunk ott, de kihasználtuk. Szombat délután betakarítottuk a kertet és a gyümölcsöst. Volt mit szedni, és elraktározni a pincében: karalábé, sárgarépa, bab, cékla - a veteményesben; alma, birsalma, szőlő - a gyümölcsösben; kardvirág- és dáliagyökerek - a kerítés alatt. Ez volt az első őszi betakarításom, ugyanúgy, ahogyan az első alkalommal láttam Máramaros tájait ősz kellős közepén. 

Szó ami szó - megérte megalapítani a nagybányai festőiskolát! Valóban: csodás színekben pompázik a hegyoldal, a Tisza vize meglepően tisztán és nyugodtan folyik a távoli Alföld felé. Mindenhol betakarították a termést, vagy ez folyamatban van. Mindenhol szép, de talán mégis e tájak melengetik leginkább a szívemet. Ősszel és tavasszal, télen és nyáron - azzal a feltétellel, hogy puszta természet legyen, emberi beavatkozás, csúfítás nélkül. És legyen csend, tisztaság, békesség. 

A vasárnap meg épp oly meghitt és ünnepies volt, mint amennyire termékeny a szombat. Keresztanyáinkkal ünnepi istentiszteletre mentünk, és együtt vettünk Úrvacsorát is. Ezt annyira fontosnak tartottam akkor. Éreztem, hogy a család (hacsak egy része is) együtt volt, minden generációból valaki. Egyfajta életcélt is mutatott: lényeges, hogy a jelenlegi és a majdani családom összetartson, és tisztelettel ünnepelje a pihenőnapokat, becsülje a valódi értékeket.

A következő esemény ami megintcsak egy hasznos élménynek mondható, az a nagyváradi Schwartz Emlékverseny volt. Második természettudományos versenyem. Tavalyhoz hasonlóan, négyen mentünk a kolozsvári egyetemet képviselni, mind fizikások. Ugyancsak tavalyhoz hasonlóan, a program nagyon zsúfolt volt, de mivel már láttam tavaly és régebben is Nagyváradot, idén inkább a versenyekre, előadásokra fektettem a hangsúlyt. Részt is vettem minden programban. A nap végére nagyon kifáradtam, és szinte semmivel sem maradtam, de akkor is hasznosnak tartom. Elsősorban azért, mert a szokványos iskolai módtól eltérően kellett feladatokat megoldani, minden különösebb környezetben. Szeretek versenyre járni, mert kihívásokat jelentenek nekem, és az esetleges gyengébb teljesítmény nem tud elkeseríteni. Annál inkább örvendek a jó eredményeknek. Idén egyik versenyen sem lettem díjazott, mert összekevertek minket a 12-esekkel, meg nem is voltam felkészülve. Én személy szerint meg vagyok elégedve magammal, annak ellenére, hogy azért valamivel többre számítottam. Jól telt a nap, (habár tavaly valamivel mintha jobb volt, de az már teljesen máshova tartozik, miért érzem így): az előadások nagyon érdekesek, magas színvonalúak voltak, és a nap végére még szórakozásra és agytornára is sor került. Megcsodáltam a szép látványokat a ködkamrában (a kozmikus háttérsugárzást, és az atomnál kisebb elemi részecskék sugárzásait), és a nagy teljesítményű lézerek pár alkalmazását. Sőt, még esti fényekben a környéket is sikerült megcsodálni, sétálni a Kőrös-parton, füstös és zajos kocsmában sörözni és dumálni. Jó volt a társaság is, és pár ismerőssel is összefutottam. Azt hiszem ez megint egy olyan alkalom volt, amivel lassan búcsút vehetek az iskolás korombeli tevékenységektől. Ezentúl már nem táborokba és versenyekre lesz alkalmam járni, hanem esetleg nyári egyetemekre, szakmai gyakorlatokra...

Visszatérve: Az utóbbi hetek elég színesen teltek, de sajnos elhanyagoltam kicsit az egyetemet. Valamivel több hangsúlyt fektettem az ismerősökkel való találkozásokra, csoporttevékenységekre. Lazábban vettem a kötelességeket is. Néha kezdtem érezni, hogy sok, néha meg hogy bírom még. Minden esetre jó lenne visszaállni a helyes ritmusba, legalábbis az elkövetkező 2-3 hétre, mert ha nem, drasztikus következmények lesznek.

S ezzel pontot is teszek az első személyesebb bejegyzésemnek a végére. Ha valami érdekes történik még, lehet be fogok számolni. Addig is: minden olvasónak további szép őszutót kívánok!

Megzenésített periódusos rendszer

Íme a szöveg:

A kémiai elemek 
(Sir Arthur Sullivan-Tom Lehrer-Philipp István-Bárány Ferenc) 

Van vanádium, kűrium, cirkónium, 
Berillium, berkélium, diszprózium, 
Einsteinium, európium, 
Tórium, lutécium, titán 
És mendelévium, és van protaktínium 
És ólom, kalifornium. 

Rénium, ruténium, rubídium, 
Promécium, polónium, szamárium, 
Szilícium, germánium, ozmium, 
Plutónium és kálium és gallium, 
Erbium és terbium és túlium 
És tallium. 

Ittrium, itterbium és argon, 
Alumínium és van prazeodímium 
És stroncium, technécium és 
Kadmium és kalcium, asztácium 
És bárium és cérium és cézium 
És ródium és rádium. 

Ugye milyen érdekes? És ez még csak 
46 elem volt! Most jön a többi 58! 

Kripton, jód és indium és radon, 
Gadolínium, xenon, kobalt, 
Tantál, nikkel, vas és amerícium, 
Hidrogén és nitrogén 
És arzén, kén és oxigén és lantán, 
Mangán, neon, réz és antimon 
És szén szelén. 
Króm, bróm, higany, arany, molibdén 
És hafnium, klór, bór, platina, 
Urán és neodímium, szkandium, 
Magnézium és cink és laurencium, 
Volfrám, ón és foszfor 
És hát persze kurcsatóvium. 

Fluor is van, bizmut is van, 
Tellúr és palládium, aktínium 
És lítium és ezüst és irídium 
És fermium és francium és holmium 
És hélium és nátrium, neptúnium, 
Nióbium, nobélium. 

Ha e dalt akarod énekelni, 
Megteheted könnyen; 
A szövege benne van
A kémia tankönyvben.

S az eredeti angol verzió (szöveggel): 

Irodalmi Kreativitás Verseny - Látó Szépirodalmi Folyóirat

Irodalmi Kreativitás Verseny - Látó Szépirodalmi Folyóirat

A fenti linken érhető el egy nagyon régen írt monológom. Nem nagy szám, csak most eszembe jutott. Kilencedikes koromban írtam, első IKV-mon, az iskolai (megyei) szakaszon. Jaj...az egy nagy kín volt számomra (mint minden IKV egyébként, amin résztvettem :D ). Egész délután kínlódtam valami ötleteket összekaparni vagy 2 feladat megoldásához a tizenvalahányból, választásra. Végül valami nyomorék fordítást megírtam, románból, valami nőről szólt, aki ült egy szobában, és elaludt egy széken; elég morbid volt, azt hiszem. Ezt a monológot pedig emlékszem, hogy másnap tornaóra közepette gondoltam hamar ki, és írtam le, a sarokba kuporodva. Az volt a kikötés, hogy egyetlenegy mondatból álljon, és tartalmazzon valahány megadott, összefüggéstelen szót. Tiszta röhej, mi jött ki, s ráadásul meg is nyertem a IX-X. osztályos kategóriában az első helyet, na meg a lehetőséget, hogy elmenjek az országosra. Végül nem mentem el, de az interneten a Látó folyóirat honlapján megjelent ez a rövid írásom. Egy kicsit büszke vagyok rá, mert az egyedüli ilyenszerű megjelenése a nevemnek a nagy világhálón.

Közben megtaláltam a neten a tételeket is. A 7-es és a 3-as feladatokról beszéltem.

Bemásoltam ide is a monológot, hogy kiemelhessem a szavakat:

Nagyon unalmas ez az utazás, és semmirevaló; kinézek az ablakon, de semmi érdekeset nem látok: a hegyormon egy szirti kecske, van neki szarva; a közelében egy kisasszony csodálja tejjel teli tőgyét; inna belőle, ezért reszketve odalép melle és megsimogatja; halad a vonat: egy fenyőerdőbe érünk, ahol természetjárók keresik a cserkészjelvényeket, fenyőtobozokat gyűjtögetve; később egy faluba ér a vonat és megáll, látok egy spanyolfalat, de mögé nem; feltételezem, hogy egy munkás ceruzaelemet tesz a zseblámpájába, ide-oda sétálgat, majd egy trafószekrényhez közeledik; engem közben elkapott a melankólia, nem is tudom, miért; mert én ártatlan vagyok, mint a maszületett bárány.

Válogatás Juhász Gyula verseiből

Közzéteszek egy válogatást Juhász Gyula azon verseiből, amelyeket a Máramarosszigeten, illetve az itt töltött tanári évei emlékére írt. Valószínűleg nem teljes a lista, de ez a pár vers tiszta képet nyújt arról, hogy a költőt mennyire ihlették a máramarosi tájak. Itt Dunai Tamás előadásában hallgatható meg két vers, gyönyörű képekkel és kellemes zenei aláfestéssel.

Alleluja! 1906 Pogány Gábor most, ó hozzád suhan e vers, fogadd, Lelkem naponta száll feléd, ha jő az alkonyat. Pogány Isten vagyok igaz, de még nem összetört, Dalok szent légiója ád lelkemnek lágy erőt. S ha unalom szürkén borong a rőt ugar felett, Annál ragyogóbban ragyog Napom, a képzelet! Gábor, Béla, Simon, Dezső jöttök fürgén elém És nem vagyok már egyedül kis Iza Szigetén. S a búsuló füzes között egy nagy árny tart velem, A debreceni histrió, ki itt járt Keleten. S ha e kopár Szigetről ő Margitszigetre ért, Elérem én is tán -- Párizst, nagy álmok szigetét! Az Iza partján 1908 Az Iza partján Kószáltam sokat, Idézgettem nagy, Régi álmokat. A legnagyobb, kit Magyar rög adott, Kinek a legszebb Dallam adatott, Arany járt árván E tájon szegény, Bús magyar sorsa Zord kikeletén. S ahogy méláztam Nyomát kutatón, Ímé fölbukkant Egy vízimalom. Vízimalomról Õ is énekelt A tölgyek alatt, Mikor este lett... Suhan az idő, Vár ránk egy halom, Forog-e még Iza partján A vízimalom? A bús Máramaros 1910 A régi, bánatos, ködös hegyek, A régi, magányos, rögös utak, A bús Máramaros Már elfeledte a dalos utast? Nekem szívemben él e méla táj, Nekem lelkemben sír ez őszi szél, A bús Máramaros, A múlt, a bánatos, Régi borúja síromig kisér.

Máramarossziget 1914 Milyen lehet most a bús Izapart, Hol Arany János nyomait kerestem S ki ballag a vén líceum alatt, Hol hírről szőttem álmot esti csendben? Kozák, kíméld a szép emlékeket, Bús ifjúságom elhagyott tanyáját, Vándor, megállj: itt költő énekelt S diadalt zúgtak itt a méla nyárfák! Idegen: néked minden idegen, Ami örök, szent ifjúság nekem, Add vissza fészkét a szegény madárnak! Ez árva házak engem visszavárnak, Hogy magyar tűzhely melegén merengve, A dalt, mit kezdett, lelkem befejezze! Nefelejcs 1920 II Kis Tisza mentén Mármarosszigetnek Piros tetői ködből integetnek, A messzi és a múlt derűs ködéből, Egy régi őszből és egy régi télből. Az Iza tükre a lelkembe csillan, Hol Arany árnya kószált álmaimban. Első szerelmünk itt tavaszodott még, Ha én csak egyszer ily szomorú volnék! Egy víg majális mámora dereng még, A könnyek fátylán rózsálló nagy emlék. És régi séták útja visz ki messze, Hol hívón kéklik a regés Verecke. Úgy érzem, egy dalt akkor félbehagytam, Eresszetek! Ott vár rám az a dallam! Máramarossziget 1920 Magyar Kelet bazárja volt e város, Fajok tanyája, ódon és kies, Közel az éghez s a magyar határhoz S a vándorló költőhöz is szives. Kegyes atyáknál öreg iskolában Magyart, latint oktattam itten én, Párizs felé szállt akkor ifjú vágyam, Fiatalságom ódon Szigetén. Párizst kerestem és könyvekbe bújtam, Míg az idő szállt -- ó én drága múltam – Örökre meddőn és múlasztva múlt. Egy fiatal lány szeme átvilágol Felém e fényből, mint a másvilágból És vissza, vissza nem visz oda út.

Látványos kísérletek

  

A dinnye fizikája

Index - Tudomány - Tényleg érdemes kopogtatni a dinnyét?

Válasz: olvasd végig, s megtudod! :)

Egy emlékezetes hét - barangolások Máramarosban

Szinte lejárt ez a hét is. Jól telt, habár furcsa módon a bőrömben és a többiekkel való családi viszonyban nem éreztem túl jól magam. Azért mert annyi minden változott mióta 12-es lettem, de főleg az utolsó tanévben. Teljesen másak a nyarak, és véleményem szerint az otthoni hangulat. Kezd néha zavarni, ha mind együtt vagyunk, olyan nagy zaj, felfordulás, stressz tud sokszor lenni.

S akkor, hogy-hogy jól telt? Hát azért, mert mivel vendégünk volt, nem végig otthon ültem, s szörnyülködtem, ha kihívtak dolgozni valamit, hanem voltunk olyan helyeken együtt a családdal, ahol kisebb koromban rengeteget jártunk, de vagy 2-3 éve legalább, hogy nem voltam arra. Utána meg a húgommal maradtunk csak itt, mindenki más elment. Ez azt jelenti, hogy: nincs program! Lehet végre délfelé kelni, kicsit rendszertelenebbül enni, és netezni, játszani. Néha ez is kell, pláne vakációban. :D

Akkor felsorolom merre jártunk a napokban, kicsit bővebben is írva a helyekről.

1. Șuior turizmuskomplexus és Mogosa hegycsúcs (Gutin hegység - vulkáni eredetű hegylánc a Keleti-Kárpátok északi vonulatában). 

Előző helyre azért mentünk el szombaton, hogy a Rádióamatőr-szimpóziumra benézzünk. Megnéztük a piacot, a család férfi tagjai beszélgettek közben a többi társukkal. Számomra elég kínai az egész, de kisebb koromban rengeteget voltam én is körülöttük, mikor antennákat húztak fel, vagy verseny közben ki kellett szolgálni őket, ne maradjanak le semmiről. :p Így már ez is egy visszatérő emlék volt.

Bódi-tó

Ezután átmentünk a Mogosa-i felvonószék lábához. Előbb megnéztük egy kicsit a Bódi-tót (730 m magasság), majd felültünk a székre, és felmentünk a csúcsig (1246 m magasság). Itt van egy nagy TV-adó, a táj pedig gyönyörű. Az egész vidéket be lehet látni, beleértve Nagybányát és a közeli településeket. Itt először 2 éves koromban voltam, és kb 3-4 évvel ezelőttig minden nyáron megfordultam ott: volt, hogy 3-4-szer is, de egyszer legalább (édesapám oda járt a július-augusztus szezonban a rádióamatőr-versenyekre, s olyankor a szegény kis kocsi 5 személlyel, csomagokkal, ennivalóval és egy rakás antennával és rádiószerelékekkel megrakva tette meg a szerpentines utat Szigetről odáig). Elegem is lett belőle egy adott pillanatban. De idén már hiányzott. Így nagyon örültem a lehetőségnek, hogy kiruccanjunk odáig. Most csak nézelődni mentünk : fel a hegytetőre, s onnan gyalog jöttünk le a tóig, ahol hagytuk a kocsit. Rengetegszert voltam fent, de gyalog még sosem tettem meg az utat se fel, se le. Jó kis kirándulás volt, nem túl nehéz, de olyan izomlázam kerekedett másnap, hogy 2 napig fájtak a combjaim.

Látvány a sípálya közepéről. Háttérben a Bódi-tó.

Nem sok gombát találtunk lefelé sétálva. Köztük ezt a légyölő galócát.

2. Szaplonca.

Itt nem voltam olyan sokszor, de elégszer, hogy visszaemlékezzek rá. Vidám temetőjéről híres település Szigettől 21 kmre, Szatmárnémeti felé vezető úton. Évekkel ezelőtt a falun végigmenve, szinte minden kapura ki voltak akasztva a helyi lakosok által készített kézimunkák, főleg csergék, jellegzetes motívumokkal. Sőt, az asszonyok kint ültek a kapuban, sodorták a gyapjúszálat, hímeztek, sőt, némelyiknek a szövőszéke is kint volt, és ügyesen dolgoztak a turisták szeme előtt. Most két éve már alig volt egypár kerítésen valami, most meg sehol sem láttam (a temető körüli bazárokat leszámítva). A faluhoz közel pisztrángtenyészet működik már nagyon régen. Mi főképp az ehhez vezető földúton továbbmentünk, majd kis idő múlva egy kis betonhídnál letértünk jobbra. Sokszor piknikeztünk, fürödtünk a patakban ennek a hídnak a lábánál, és mindig felsétáltunk vagy kocsival felmentünk a letérő köves úton. 

Nem messze, pár 100 méterre (kocsival is el lehet jutni) volt régebb egy fürdőház (én már csak romos állapotára emlékszem, 1990-től nem használták), benne kőmedence is volt, a legbelső helyiségben pedig egy ásványvíz forrás. Ezt a két világháború között zsidó kereskedők fejlesztették ki, a emésztőrendszeri- és gyomorpanaszokra jó gyógyvizet hordókba töltötték, és a Tiszán Nyugatra vándoroltak.  

Șipot-vízesés

Ez lehet a Korona-forrás, melynek sós vizét sokáig palackozták is. Most csak egy fa filegória jelzi a helyét, és nincs rendesen kiépítve a kút, ennek ellenére a falusiak járnak oda vízért. Mikor mi ott voltunk, vasárnap délután, tele volt a tisztás kocsikkal, piknikező emberekkel. Nem volt túl kellemes látvány, és sorban álltak a kútnál. Bementünk az erdőbe, és ott, az egyik erdei ásványvízforrásnál megtöltöttünk pár üveget és friss, a földből kibúvó vizet ittunk. Ez valóban jó sós, kicsit "szappan" izű. A "kiépített" kút vize nem annyira sós, de erősebb az alkáli íze, sőt, mivel sok ként tartalmaz, büdöstojás íze-szaga" is van.

Ez alkalommal csak a forrásokhoz mentünk, de ha már itt tartok, akkor el kell mondjam a környék másik turistalátványát is. A Szaplonca patak mellékvizein, több vízesés is létezik. Ezek közül kiskoromban egyet láttam, de sajnos nem tudom biztosan melyik lehetett. Valószínűleg a Nadoșa folyása mentén lévő Șipot-vízesés volt (képek után barangolva a neten, ehhez hasonlítanak leginkább emlékeim). Az előbb is említett hegyi úton kellett továbbmenni, majd egyik helyen, (talán volt ott egy kis emlék-fakereszt) egy kis ösvényen, gyalog le kellett ereszkedni a víz partjára, s a zuhatag lábainál találtuk magunkat. Gyönyörű látvány és "zene": a víz hófehér habokat alkotott a zuhatag lábánál, fölötte a párás levegő ködre emlékeztet, a sebes folyás és a nagy esés pedig eszméletlenül nagy zenebonát csap. Szeretnék egyszer tudatos fejjel megint eljutni oda, akárcsak a környéken lévő Covătari, Custurii, Runcu vízesésekhez is.

3. Rónaszék

Tájkép a domboldalról

Ebbe a kis, régi magyar bányászfaluba a sósvizű fürdője miatt jártunk sokat. Most is fürödni voltunk ott, már vagy 3 éve nem voltunk. Hétfőn délután elég sokan voltak, mivel ünnepnap volt. Megnéztük kívülről az Apafi-kastélyt, és a bányatavat is. Ez utóbbit teljesen benőtte a sás, elláposodott. Szerdán dél körül mentünk el, akkor nagyon kevesen voltak a strandon, és sokkal nagyobb csend.

Jobban szeretjük, mint Aknasugatagot, mert sósabb a fürdő vize, a terület füves, és sokkal csendesebb és kevésbbé zsúfoltabb. Nincsen annyira kiépítve turizmus szempontjából, sőt, szinte egyáltalán. Sós vizét reumás, nőgyógyászati és más betegségek gyógyítására használják.

A máramarosi sóbányák közül a rónaszékit művelik a legrégibb idő óta. A XV. században az itteni sóaknák  Erdély egyik legnevezetesebb családjának, az Apafiaknak a birtokában voltak, akik azért, hogy külső támadások esetén az ott dolgozóknak védelmet kapjanak, ide egy kastélyt építettettek. Apafi Mihály volt erdélyi fejedelem XVII. századbéli vadászkastélya (ún. „Apafi-kastély”) később a bányahivatal (sókamara) székháza lett. A három szintes, eredetileg 1689-re elkészült épület első építési fázisát csak apró részleteiben őrzi, mai alakját a későbbi átalakításoknak köszönheti. Jelenleg az iskola működik benne.

A helység egyik dísze a Nepomuki Szent János barokk szobor és kápolna. 

Rónaszéki római-katolikus templom és Apafi-kastély

A kőből faragott szobor 1741-ben készült el, eredeti helye az egyik sóakna bejárata volt. Kőből van faragva és 1741-ben vitték a bányába, ahonnan 1769-ben költöztették mostani helyére.

Nem messze a szobortól áll a római katolikus templom, mely 1807-1814 között épült. Helyén 1729 óta egy régebbi templom állt. Védőszentje Nepomuki Szent János, benne található Hollósy Simon Madonna-képe, a híres szigeti születésű festőművész és a nagybányai festőiskola megalapítójának egyetlen vallásos tárgyú festménye.

4. Veresmart

Ide szerdán jöttünk el a rónaszéki fürdőzés előtt. Először dédszüleim sírját látogattuk meg, majd átmenve a vasúton és a legelőn, majdnem az erdő aljáig bementünk. Ebbe az erdőbe többször voltunk régen gombázni, az árokban, erdő szélén meg szedret szedni. Most is szedret szedtünk. Rég nem kóstoltam..., úgyszintén a még nem teljesen érett kökényt, melytől "csókra csücsörödik" a szád. 

Veresmart mellett, ahol Dédszüleim házát néztük meg a kocsiból (akkoriban nagy háznak számított, a falu központja volt ott, a legközelebbi szomszéd meg a temetőn túl volt) van Karácsfalu. Itt Ükszüleim lakóházát láthattuk, most tudtam meg melyik is volt az. Meglepődtünk rajta, hogy még most is áll, sőt, lakják is. Ez is "palotának" számított még nem is olyan nagyon rég. :)

Ükszüleim lakóháza Tiszakarácsonyfalván. A kép ukrán címének jelentése: Karácsonyfalvi hucul kunyhó

Nos mára ennyit. Sok gyönyörű képet lehet még nézni a maps.google.com-on, ha képzeletben ezen a vidéken jártok. Egy ideig azt hiszem ez a bejegyzés megteszi. Amúgy sem leszek nagyon netközelben 2 hétig. 

A pillanatok alatt megfagyó víz titka

"A varázsütésre megfagyó víz az egyik leglátványosabb és legnépszerűbb fizikai kísérlet. Az elmúlt napokra is jellemző hajnali fagyok a természetben is előhozzák a jelenséget."  Stöckert Gábor, 2011. március 10., csütörtök 13:53.


A teljes cikk itt olvasható: 
http://index.hu/tudomany/kornyezet/2011/03/10/a_pillanatok_alatt_megfagyo_viz_titka/

A Tale of Two Twins

Egy meséskönyv, amelyből kibontakozik egy egypetéjű ikerpár hihetetlen története: miután egyikük közel fénysebességgel elindul egy intergalaktikus utazásra, visszatérésekor életkoruk jelentős mértékben eltérő lesz. A látszólag lehetetlen helyzet által kíváncsivá tett narrátor felkéri a közönséget egy élénk beszélgetésre a speciális relativitáselmélet fogalmairól, mint az idődilatáció és a nemegyenértékű viszonyítási rendszerek, amelyek hibásak az Einstein híres ikerparadoxonáért.

Mese Julinak

LÁZÁR ERVIN: A HÉTFEJŰ TÜNDÉR

MESE JULINAK

És akkor bejött az ablakon egy cserkesz. A gombja gesztenye. Juli eloltotta a villanyt, hogy jobban lássa.

- Micsirkász, cserkesz? - kérdezte.

- Cserkeszek - mondta a cserkesz.

- Mit cserkeszel?

- Lázrózsákat.

- Itt vannak az arcomon - nevetett Juli.

- Rózsamező, rózsatő, úgy elviszlek, mint a kő - szavalta a cserkesz.

- Jaj, ez jópofa! - örült Juli. - Csak éppen semmi értelme sincs.

- De rímel-bímel - mondta a cserkesz, és közelebb jött.

Nicsak, az orra is gesztenye!

- Az orrod gesztenye - mondta Juli.

- Az orrom gesztenye, a szemem mandola - énekelte a cserkesz.

- Talán mandulát akartál mondani.

- No jó - egyezett bele a cserkesz -, az orrom gesztenye, egyik szemem mandola, másik szemem mandula, a derekam mandulin.

- Mandolin, te buta - nevetett Juli.

- Akkor tehát - mondta újra a cserkesz - az orrom gesz...

- El ne mondd újra! - kiáltotta Juli.

- Tán az oldalad fúrja? - háborgott a cserkesz.

- Újra fúrja - mondta Juli.

- Ezt mondd gyorsan - emelte fel az ujját a cserkesz. Az ujja bikmakk.

- Az ujjad bikmakk - mondta Juli.

De a cserkesz nem tágított.

- Mondd gyorsan - ismételte.

- Micsodát?

- Hogy újra fúrja.

Juli megpróbálta, nem ment, minduntalan az jött ki: úrja fújra.

- Mindig ilyeneket találsz ki - mérgelődött.

- Bocsánat - szégyenkezett a cserkesz, s hogy másra terelje a szót, megkérdezte: - Hogy van az egyeded-begyeded?

- Az egyedem-begyedem tengertáncol.

- Ki fújja neki?

- A Rezes Bandika rezesbandája.

- Ki rombitál?

- A rokodil.

- Ámulok-bámulok, majd el nem kábulok - tekergette a nyakát a cserkesz.

A nyaka nyárs!

- A nyakad nyárs - mondta Juli.

- Nyáron nyárs, ősszel csősz, télen fél, tavasszal tapasszal - így a cserkesz.

- Mondd el még egyszer! - kérte Juli.

A cserkesz egy darabig gondolkozott, aztán bevallotta:

- Elfelejtettem, fejemre ejtetten.

- Talán dinnyédre ejtetten - javította Juli.

Az már igaz, a cserkesz feje dinnye volt.

- Ámbátor ennek ellenére - hősködött a cserkesz - az a fontos, hogy idetaláltam.

- Hogyan találtál ide?

- Hang után. Az orrodon kukorékolt egy szeplő.

- Nincs is az orromon szeplő - mérgelődött Juli.

- Hát akkor ki kukorékolt?

"Ez igaz - gondolkozott Juli -, ha nincs az orromon szeplő, akkor ki kukorékolt?"

- No várj, megnézem - mondta. Megtapogatta az orrát, s boldogan fölkiáltott: - Nicsak, van itt egy, itt kukorál s kukorékol!

- S a többi ezerkettő? - rosszmájúskodott a cserkesz.

- Azok ámuldoznak, mert ilyen szemtelen cserkeszt még nem láttak!

- Mondtam már - kántálta a cserkesz -, a szemem mandola.

- Mi a csucsor!

- Micsor? Csicsor?

- Nem csicsor, csucsor!

- Ezt nem értem - mondta a cserkesz.

- Én se - nézett rá Juli.

Ennek mind a ketten nagyon megörültek.

- Mit csináltál mostanában? - kérdezte Juli.

- Uborkát egyeltem, őrséget kettőztem, dinnyét harmadoltam, főzsiványt négyeltem, ötöltem-hatoltam, erdőben heteltem, miattad nyolcultam, nem kilencedeztem, gonoszt tizedeltem.

- Húha! - mondta Juli.

- Azt nem hoztam - csóválta a fejét a cserkesz.

- Hát mit hoztál?

- Apádnak almavesszőt, Györgynek gyömbérgyökért, anyádnak fűzfaágat, hadd teremjen tercinákat.

- Micinákat?

- Ter.

- És nekem mit hoztál?

- Mesét.

- Hol van?

- Már odaadtam.

Juli keresgélni kezdte maga körül a mesét, a cserkesz teli szájjal nevetett. Aztán Juli is elnevette magát, hiszen ez volt a mese.

- Hát azért ennek nem sok értelme volt - kritizált Juli.

- Az igaz - mondta a cserkesz -, de látszik belőle, hogy cserkeszlek.

- Én is cserkeszlek téged, cserkesz - mondta komolyan Juli.

A cserkesz mosolygott, fénylettek a gesztenyéi.

Kiment az ablakon, vitte a lázrózsákat.

Bálintffy Etelka: Mért ne lennék én víg...

Tavalyi születésnapi virágjaim :)
Tavaszról csakis ez juthatott eszembe.

Mért ne lennék én víg, mért ne játszodoznám,

Ha a tiszta égről fényes nap mosolyg rám?

Itt a tavasz újra, lombja lesz a fának,

S mért ne örülhetnék a kis ibolyának

Úgy, mint egykor régen!

Mért ne lennék én víg, mért ne örülhetnék,

Hisz nem is volt régen, évek sem teltek még,

Mikor egy kis fűszál, a virágos lombok,

Vagy a párjok után búgó vad galambok

Dalra csábítottak.

Oh, te szép pusztai, vad pusztai élet!

Felmerül lelkemben még mostan is képed.

Azt a pusztaságot, mely elnyúlt az égig,

Játszodozó csermely hasította végig,

Nem bírom feledni.

Nem bírlak feledni, dalos kis madárkám,

Döngicsélő kis méh lenn a szőlő árkán,

Zöld vetések szélén pirosló virágok,

Kicsi méhecském...ezt is tavaly tavasszal készítettem.

Sokszor gondolok én könnyezve reátok

Innen a távolból.

Pedig oh, mily nagyon, nagyon boldog lettem, 

El is értem mindent, amit elérhettem,

Van boldog családom, s kis szerető gyermek

Játszi enyelgéssel, nyájasan ölel meg

Puha kis kezével!

S hogy mégis merengjek a nagy pusztaságon,

Ahol eltöltöttem első ifjuságom,

Ahol nem láttam mást, csak földet és eget,

Hogy ne feledjelek, alföldem, tégedet,

Soh` se hittem volna!

Agnus Rádió: Házaló Fazék - Sült fagylalt

Agnus Rádió: Házaló Fazék - Sült fagylalt: "Házaló fazék: heti receptlesőben hallgatóinknál és olvasóinknál - az Agnus rádió és Szabadság napilap közös rovata Sült fagylalt File..."

Bogarak

Esik az eső. Ma épp, hogy 1 percre kimentem a házból, egészen a fásszínig. Hogy mit kerestem ott? Hát az alábbi kedvderítő képekből kiderül.

Természetben

Korlátnál

Kontrasztban

Igen...fotózni akartam a legújabb munkámat, egy régebbi társaságában. Stilizált bogarakat szép zöld háttérben. Na? Sikerült valakinek felderíteni a kedvét?